Mi a karate?

 Mikor megkérdezik, mi a karate, 

az emberek többnyire arra 

gondolnak, hogy cseréphalmok,  

deszkák töréséről van szó

ritkábban arra: 

- hogy karate technikákkal való küzdelem, 

még kevesebben arra:  

- hogy az egyik alkalmas módszer az ember fizikumának, jellemének, akaratának, erkölcsének fejlesztésére. 

A kívülálló csak a felszínt látja. 

Ez kemény edzésekből, küzdelmekből, töréstechnikákból és egyéb gyakorlatokból áll.

Mélységeit csak az látja meg, aki gyakorolja azt. 

Egy japán mondás szerint: "Csak az elsajátítás ténye vezet el a belső lényeg megértéséhez."

A karate szó szerinti fordításban üres vagy fegyvertelen kezet jelent. 

A szó három japán írásjelből áll:

karatedo

"Kara" azt jelenti üres, míg a "te" szó jelentése kéz.

Tehát a karate jelentése üres, átvitt értelemben fegyvertelen kéz.

A "do" azt jelenti út, művészet.

Ez a szó teszi nyilvánvalóvá, hogy a karate nem verekedés, hanem harcművészet, küzdősport, hatékony önvédelemi rendszer, valamint egészségfejlesztő, megőrző és jellemformáló módszer. Tanulása és gyakorlása, a mozdulatok tökéletesítése egy életen át tartó folyamat, mely alatt lassan rájövünk, hogy a legnagyobb nehézséget nem ellenfeleink, hanem saját magunk legyőzése jelenti. Ősi mozgásrendszer, mely egyaránt fejleszti a testet, a lelket és a jellemet. 

Olyan küzdőművészet, amelyben eszközök segítsége nélkül, a karatéka (tanuló) testének különböző részeit fejleszti "láthatatlan" fegyverré. 

Harcmodorát, technikáit tekintve ütésekkel, rúgásokkal támadva ellenfelét, kivédve, elhárítva tevékenységét, éri el célját. 

Ha az ember-ember elleni küzdelmet vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy a karate a fegyver nélküli küzdelem elő fázisa. Amíg az ellenfél elég távol van tőlünk, alkalmazhatjuk az ütéseket és a rúgásokat.

A karatéka megtanul támadni, puszta kézzel legyőzni ellenfelét. 

Általános magatartásában mindig tartózkodik a tettlegességtől. 

A karate gyakorlása eljuttat mindenkit arra a magas erkölcsi szintre, hogy holmi alkalmi bizonygatásokban, erőfitogtatásokban sohase vegyen részt, és csak a szabályos keretek közt - edzésen, versenyen, övvizsgán stb. - mutassa meg felkészültségét. 

A karate nem arra való, hogy visszaéljünk tudásunkkal, hanem élve a megszerzett tudással hasznosabb, értékesebb tagjává váljunk társadalmunknak. 

A karate évezredek alatt érte el mai formáját, fejlődött, alakult a korok és az aktuális igények tükrében. Minden kor saját tudományos szintje szerint vizsgálta, alakította a küzdelem lehetséges és leghatékonyabb módszereit. 

A karate három fő gyakorlási rendszerre oszlik: 

• kihon (az alaptechnikák gyakorlási rendszere)
• kata (a formagyakorlatok rendszere)
• kumite (a küzdőgyakorlatok rendszere).

Ebből látszik, hogy a karate oktatása parciális jellegű, azaz részletekre bontja az egészet, és lépésről lépésre közelíti meg a küzdelemben való jártasság, készség fejlesztését. Ez a három gyakorlási rendszer szorosan összefügg egymással, egymásból épülnek fel, és a tanulás, valamint a gyakorlás folyamán most már magasabb szinten, újra visszakanyarodik az alapon, a formagyakorlatokon keresztül a küzdelemhez.